2017. augusztus 27., vasárnap

Zinskurva

Egyik este álmomban,
Zinskurvákkal álmodtam

Hegyekben megjelentek
A Volatility Adjustmentek

Vajon hogy lett zéróból egyszerre 
determinisztikus?
Vajon nagymamája 
gyerekkora volt drasztikus?

S hogy lett aztán sztochasztikus?
Vajon a nagyapja karizmája 
hordozta ezt a sorsába?
Mely igy beteljesedett?

S hova lett a Martingál drift,
Mely azzal ámította,
hogy sorsa jobb lesz,
de hiába, mert lelépett,

s ő maradt kurva.

Imádság


A kapitalizmus templomába 
imádkozni mentem,

Nem volt ingem, nem volt gatyám, 
ez ott mindet vettem.

Megkértem az Istenemet,
hogyha engem nagyon szeret,

Gondoskodjon róla,
hogy később is legyen módja,


S adjon meg mindent amit szeretnék!



Mindörökkön örökké, 
Ámen.

2017. augusztus 25., péntek

A negyedik Grinberg héten

Jön egy újabb hét barátom,
Kezdődik egy újabb álom,

Lábakról fogok tanulni,
Embereknek hátát gyúrni,

Sokat együtt nevetgélni,
Severin fog majd zenélni,

Táncolunk is majd remélem,
De az az egy biztos egészen,

Oklevelet kapok,
Olyat mint a nagyok,

S reszkessetek mert onnantól
Minden lábat elkapok.

2017. augusztus 16., szerda

Mondd mit érlel - vers recycling

Mondd mit érlel annak a sorsa
akinek egész élete
Bezárva stagnál egy irodaházba
s nem veszi észre a kutya se.

Mondd mit érlel annak a sorsa
kinek megvan mindene, mégis
Kiégett dühös kollégák között nap mint nap várja
mikor telik le munkaideje.

Kezdene mást az életével,
ötlete lenne rengeteg,
De nincsen hozzá bátorsága,
s mit szólnának az emberek.

Mondta anyja, apja - hiába -
becsüld meg magad gyermekem,
Hisz emberek vannak garmadába,
akiknek nem jut még ennyi sem.

Nincsen neki víziója,
megy merre mennek a tömegek,
De végső soron magába
fog egyszer mindenki halni meg.

S mondd mit érlel annak a sorsa
ki eldöntötte máshogy él,
Bolondot magából csinál halomra,
s nem biztos hogy célba ér.

Szeretne kitörni életéből,
lépésenként halad előre,
S megmarad gyermeknek egy felnőtt világba,
ahelyett hogy benőne a feje lágya.

2017. augusztus 15., kedd

A kreativitás a mindenem


A kreativitás a mindenem,
ha ez nem lenne nekem, 
én nem szégyenlem
de őszintén,
nem tudom hogy
hogy élném túl 

az életem.

Érzem a lépted

Érzem a lépted,
itt vagy mögöttem, 

Nem látlak, 
de féllek,

mikor szabadulhatok meg végleg,
a nyomasztó terhektől,
érzetektől, 
lelkektől,

melyek a múltból kísértnek.

Gondolatok egy elcseszett nap margójára…

Mi ebből a tanulság? 
Mi a mese, mi a hazugság?

Magunk alakítjunk a sorsunk, vagy  csak bábok vagyunk?
S ha bábok vagyunk kinek hazudozunk?

Magunknak vagy másnak hátha beveszi?
Mert kell az imidzs, hogy mondja valaki,
ez legalább megteszi…

ami  tőle telhető, tőle elvárható.

Különben minek teremtette a Mindenható.

Anyupipőke


Anyukám nagy mesemondó.
Otthon csak úgy hívjuk Anyupipőke

Lassan készül, szedelőzködik ha megyünk valahova.
Na így hát nem ő volt aki hirtelen összekapta magát
És elment a királyi bálba.

De az se ő volt, aki otthagyta a cipellőjét a lépcsőn
Anyupipőke soha nem hagy el semmit.
Mindig nagyon rendes.
Mindene a rend.

Miért hívjuk Anyupipőkének?
Nem is hívjuk így.
Csak viccelek.
Megsértődne ha tudná hogy ezt most írtam.

Ne áruljátok el neki, légyszi.

Te vagy a barométerem

Ha nevetek, te rögtön kiszúrod ha hamis.
S ha csak úgy teszem veszem, 
már ismersz,
ha unod, megmutatod
Már ismerlek, 
ha unod, nem mutatom.


Mert akkor már tudom,
Csak valami lefutott, 
egy unalmas,
Már ismersz, 
te vagy a barométerem.

Neked nem hazudhatok,
ha hazudok, 
lebukok, hogy nem volt igazi.
Hogy unalmas volt.

Te vagy a barométerem, 
az eggyetlenem, 
a kegyetlenem.